2. Fejezet

Már megint az a kibaszott nap. Kiég a retinám George! Csukott szemmel elkezdtem  tapogatózni, hogy még mellettem van-e, és sikeresen arcon csaptam. Fel is ébredt. Bravó Annie.
-Mi a fasz? -mordult fel
-Neked is jó reggelt! -mosolyogtam rá -És bocsi.
-Máskor próbálj meg álmodban nem rám mászni  -nevetett -Komolyan. Rajtam feküdtél. Értem én, hogy nagyon romantikus meg minden, de kibaszottul kényelmetlen volt.
-Bocsi -nem bírtam ki. Elkapott a röhögő görcs, ahogy elképzeltem, hogy rajta fekszek és fulladozik. -De tényleg. Amúgy ma ragaszkodom hozzá, hogy én csináljam a reggelit.
-Nem. A vendégem vagy. Nem várom el tőled, hogy főzz rám.
-De nem is kell elvárnod. Magamtól csinálnám.
-Nem. Én csinálom. És a vitát lezártnak tekintem -kelt ki az ágyból és lesétált a konyhába. Én követtem őt. Leültem az asztalhoz és néztem ahogy egy alsónadrágban táncikál. Önkénytelenül, de elmosolyodtam.
Ma reggel palacsintát készített ami szokásosan finom volt. Reggelizés közben felvetettük ötletnek, hogy menjünk el valahová. Ami most a plázában a játékterem volt. Sétálás közben letámadtak minket a rajongók, engem meg megkérdeztek hogy Goerge rokona vagyok-e. De legalább nem kavarnak rögtön, hogy együtt vagyunk. Komolyan ki lenne olyan hülye? Imádom a fiúk rajongóit. Olyan kedvesek és aranyosak.
Mikor beértünk a terembe közös megegyezés alapján először jéghokiztunk. Természetesen vesztettem, mint mindegyik játéknál, de attól függetlenül jól éreztem magamat.
A plázából Dannyhez mentünk és vele mentünk a stúdióba. Útközben a fiúk megbeszélték, hogy a felvétel után elmegyünk Dannyhez és megünnepeljük az új számukat. Ezek minden nap isznak?
A kis szobában már ott voltak a többiek is és elég értetlenül néztek rám, hogy már megint itt vagyok. Lehet zavarom őket. De amíg nem mondják addig nem tudok mit tenni. Végigöletem mindenkit és kisétáltam, mert nem lehetek bent. Odaléptem a keverő pult mögött ülő férfi mellé és kértem egy fejhallgatót. Elindították az alapot, amit már pár napja felvettek és belekezdtek a dalba. Őszinte leszek. Kurva jóra sikerült. Még háromszor elpróbálták, utoljára már hangszerekkel és úgy ment nekik, mintha egy régi számuk lenne és már több száz koncerten előadták volna. Danny hangja valami tökéletes volt. A többieké is, de az övé az most a toppon volt. Eszembe jutott, hogy nekem van rajtuk kívül másik életem is. Írtam anyának megint, hogy élek és mobil internetemet bekapcsolva meglestem a közösségi életemet. Hát Liz csak egy 'kicsit' volt kiakadva rám, hogy nem írok és gyorsan neki is adtam egy élet jelet. Rögtön vissza is írt, hogy mit csinálok, én meg elmeséltem neki mindent. Megint kiakadt és fangörcsöt kapott, hogy én az 'apáimmal' lógok. Megígértem neki, hogy egyszer megkérem őket, hogy hagy jöhessen velünk valahova. A netemet kikapcsolva letettem a telefonomat és néztem, ahogy a többiek elpakolják a cuccaikat. Mikor kiléptek az apró helyiségből, odaszaladtam hozzájuk és lelkendezni kezdtem.
-Ez kibaszott jó lett! -visítottam
-Köszi -ölelt meg Matthew ez elég váratlanul ért, mert vele eddig nem is spanoltam ennyire össze. De azért viszonoztam az aranyos gesztust. Neki is jó illata van. Igen nekem szokásom mindenkit szaglászni. Ezzel a szokásommal mindig kiborítom Lizt. Meg úgy mindenkit.
-Már nem csak Georgegal hanem már Matthewwvel is kavarsz kislány? -nevetett Dylan
-Utállak! -boxoltam bele a vállába.
-Én bírlak -húzta tovább a fejemet.
-Szar ügy -rántottam meg a vállamat
Benyomultunk heten egy öt személyes kocsiba és valahogy eljutottunk Dannyhez. Azt nem tudom, hogy hogyan mert Jorel (J-Dog) a combomon ült. Igazi férfi. Miután mind kiestünk a járgányból megindultunk a házba és mindenki fogott egy sört. Mindenki, kivéve én. Szerintem a senkinek a fejében nem zajlott le, hogy valakinek haza is kéne őket vinni. Aki úgy néz ki én leszek. De én nem is tudok vezetni. Mindegy. Egy-két emberrel kevesebb. Mit számít az? Az én torkomon is lecsúszott pár lötty, de nem voltam olyan vészes, mint Jorel, aki ki akart mászni az emelet ablakán. Az utolsó pillanatban rántottam vissza a szobába és sikeresen a fejére esett.
-Aú! -kiáltotta fájó fejét tapogatva -Ez fájt.
-Az is fájt volna ha kiesel -néztem rá büntetően.
-Dehogy. Én tudok repülni, tudod.
-Én meg titokban Obama gyerekeivel szoktam játszani -nevettem
-Az de menő! -csillant fel a szeme. -Engem is elviszel majd?
-Persze. De hazaviszlek titeket. Ti már túlságosan kész vagytok -ráztam a fejemet.
-Neeeee! Szeretek itt lenni -simogatta meg a szőnyeget. -És ezt a szőnyeget is szeretem.
-Jó, te már elhaltál agyilag.
Kirángattam a szobából és beültettem őket Danny kocsijába. Anélkül, hogy felborultunk volna, elindultam először Dylanhez. A kocsiban olyan szinten tömény pia szag volt, hogy majdnem elokádtam magamat és az aromák kábulatában majdnem belehajtottam egy árokba. Oké, hát vezetni sem akarok megtanulni. Jó nekem a motoros jogosítvány. Az első állomáshoz érve megkerestem Dylan kulcsát,- igen belenyúltam a zsebeibe és végigtapiztam- s betereltem a házába. A kocsiba visszaszállva George háza felé vettem az irányt. Alig pár méterre van az előző megállónktól. Őt is kirángattam a járgányból és az ő kulcsát is megkerestem.
Jordon házát még tudtam, hogy hol van, de a többiekét már nem. Csak azért tudtam, hogy jó helyen vagyok, mert hátulról üvöltötték, hogy "Jé né' mán' az az én házam!". Mikor mindenkit kidobáltam visszavittem Dannynek a kocsit és beengedtem magam a házába. Mit nem törődve azzal, hogy meg sem lett nekem engedve, rádőltem a kanapéra és végre aludhattam.

***
Reggel hamarabb felkeltem, mint a ház ura. Elkezdtem takarítani és mikor már az utolsó hányás foltot is feltakarítottam, írtam egy levelet Dannynek, hogy szívesen a segítséget és köszönöm, hogy a tudta nélkül nála aludhattam.
Hívtam egy taxit és elvitettem magamat Georgehoz, hogy végre átöltözzek. Mikor kifizettem a sofőrt, elindultam a ház felé, de eszembe jutott, hogy nincs kulcsom és George telefonszáma sincs meg. Képzeletben megveregettem a vállamat, de eszembe jutott, hogy megdobálhatnám az ablakát, hátha felébred. Tervemet végre is hajtottam. Semmi mozgás. Akkor jöhet a B terv. Teljes erőmből elkezdtem verni a bejárati ajtót és üvöltözni kezdtem.
-George! A kurva életbe kelj fel és engedj be! -vártam hátha kijön, de hát ezt a csatát már elvesztettem. Leültem az ajtóba és meglestem a közösségi életemet.