1. Fejezet

Reggel az ablakon beszűrő napsugarak cirógatták az arcomat. Mikor nagy nehezen kinyitottam a szememet rájöttem hogy nem a saját szobámban vagyok. De akkor hol lehetek? És miért van csak fehérnemű rajtam?
A ruháimat felhúzva magamra, lentről a konyhából azt hiszem, csörömpölést hallottam. Kerestem a szobában valami védekező eszközt amivel megvédhetem magam ha valami pszichopata házába kerültem. Kinyitottam az éjjeli szekrények polcait és egy halom óvszer alatt megpillantottam egy pisztolyt. Magamhoz véve leindultam hangtalanul a lépcsőn és leértem a nappaliba. Egy kis boltív választotta el a konyhától amiben még mindig mozgott valaki. Óvatosan bekukkoltam és amit megláttam maga volt a Mennyország. Ilyenkor tudatosult bennem, hogy mi történt velem és hol vagyok.
A legjobb barátnőmmel Lizzel egy Hollywood Undead koncerten backstagesek voltunk és a kelleténél egy kicsit többet ittam. Itt kép szakadás. De mégis, hogy kerültem én George Ragan (Johnny 3 Tears) lakásába?!
A pisztolyt leengedtem magam mellé és beléptem a konyhába.
-Jó reggelt! - köszöntöttem, mintha ez tökre normális lenne, hogy itt vagyok nála.
-Szia! -lépett elém és megölelt. -Az minek? -húzta mosolyra a száját és a pisztolyra bökött
-Nem tudtam, hogy hol vagyok és kellett valami amivel megvédhetem magamat ha véletlenül egy pszichopata házában lennék.
-Nem is csodálom, hogy nem tudod, hogy hol vagy -tényleg meg kéne tudnom, hogy mi is csináltam.
-Hogy kerültem ide és miért pont nálad vagyok és hol van Liz? -tettem fel a számomra jelen pillanatban legfontosabb kérdéseket
-Hé lassíts! Mindent megtudsz a maga idejében, de először egyél -mutatott a megterített asztalra.
Az az igazság, hogy borzalmasan finom rántottát dobott össze és nem tagadom, többet ettem, mint Ő. Apától örököltem a falánkságomat és engem nem zavar. A génjeim olyanok hál' Istennek, hogy ehetek bármennyit, nem fogok gurulni.
Miután betömtem az utolsó falatot is a számba és le is nyeltem, nekikezdtem megint a kérdezősködéshez.
-Akkor, kedves George. Hogyan is kerültem ide?
-Barátnőddel VIPesek voltatok és koncert után hátrajöttetek hozzánk. Te már akkor illuminált állapotban voltál, de még nem volt vészes. Na utána Jordon (Charlie Scene) felajánlotta, hogy igyatok velünk. Te meg természetesen elfogadtad. Nagyon jól elvoltunk, de te olyan szinten bebasztál, hogy rám mozdultál. Igen Annie. Így volt. Mikor indultunk haza Liz nem bírt veled, mert te minden áron velem akartál jönni. Az az egyetlen megoldás volt, ha velem jössz. Mikor beértünk a házba felvezettelek a vendégszobába, ahol általában a fiúk szoktak aludni ha éppen nálam maradnak. Mikor befeküdtem az ágyamba, hallottam, hogy bejöttél a szobámba. Elkezdtél nekem táncolni. Ez addig nem is volt gond amíg el nem kezdtél vetkőzni. Leállítottalak és befeküdtél mellém. Esküszöm Annie, hogy semmi sem volt -emelte mentegetően a kezét az égbe.
-Úramisten, mi a jó szar ütött belém? -fogtam a fejemet. -Ha máskor inni akarok és te is ott vagy, akkor állíts le.
-Honnan veszed, hogy mi találkozni fogunk még? -na itt éreztem, hogy kurvára elpirultam
-Hát...ő...izé...ő...Hol van Liz? -ez az Annie válts témát
-Otthon. Tudod ő józan maradt -nevetett gúnyosan
-Jól van ne dörgöld az orrom alá, hogy bebasztam, oké?
-Jó. Este fele találkozunk a srácokkal, nincs kedved eljönni velünk? - Mi?! Én? A Hollywood Undeaddel? Egy program?
-De ti mind szinte az apáim lehetnétek -harapdáltam a számat. Ez az igazság. Én 17 ők meg szinte mind túl a harmincon.
-Hé! Annyira öregek nem vagyunk. Lélekben három éves vagyok.
-Na meg agyban is... -motyogtam
-Mi?
-Semmi -vigyorogtam rá
-De akkor eljössz?
-Persze -mosolyogtam
-Akkor addig haza mész vagy maradsz?
-Nem tudom. Ha hazaegyek anyáék kikérdeznek hogy hol voltam és pluszba lecsesznek. Ha nem megyek haza akkor is ki fognak kérdezni, de akkor még jobban lebasznak -rántottam meg a vállamat.
-Hazaviszlek, elkéretszkedtsz és visszajövünk. Az úgy jó?
-Miért akarsz ennyire velem lógni?
-Pedofil vagyok -nézett rám tiszta pedomaci fejjel
-Ajajj. Akkor azért hoztál magadhoz mi? -röhögtem
-Lebuktam -vágott szomorú kiskutya fejet. Vagyis csak próbált mert én elkezdtem rajta röhögni és ő sem bírta ki.
Összeszedtem a cuccaimat (egy táska) és kiindultunk a kocsijába. Az utat csendesen kezdtük, de én otthon éreztem magamat a kocsijában és kerestem valami CD-t. Komolyan ez ilyen egolegó, hogy csak a saját bandájának a CD-jei vannak neki? Mindegy.
Kiválasztottam a Day Of The Deadet és beraktam a kocsi rádiójába. Mikor elindult a zene önelégülten rám mosolygott és amikor az Ő részei voltak rappelt. Így még jobb, mint élőben. Csak én hallottam. Amikor Danny szövege volt akkor elkezdtem én is énekelni, de mindketten csak röhögtünk rajtam, mert egyáltalán nem tudok énekelni.
A házunkhoz érve, nagy levegőt véve kinyitottam a kocsi ajtaját és megindultam a házunk felé.
-Szoríts, hogy ne nyírjanak ki.
-Ha megpróbálják sikíts és megyek -mosolygott. Komolyan olyanok vagyunk, mint akik már ezer éve ismerik egymást.
Az ajtón belépve anya aggódó arccal kiszaladta konyhából és megölelt. Ő nem olyan anya, aki rögtön neked támad olyan ideges. Ő inkább a kis törékeny anyuka akinek az egyetlen szem lánya a mindene. Az idegeskedés az apa posztja.
-Jaj kicsim, hol voltál?  Már azt hittük elraboltak.
-Dehogy, anya. Tudod, hogy megvédem magamat.
-Jó, de akkor is. Hova tűntél? -hazudjak vagy mit csináljak? Anyának nincs szívem hazudni.
-Hosszú volt az estém. Meg fogsz ölni, de elmondom. Berúgtam. De nagyon. Rámozdultam az egyik tagra és nála aludtam. Nem történt semmi anya. A ruhák -khm a nagy része - rajtunk maradtak és amúgy is az apám lehetne, de csak barátok vagyunk -anya tágra nyílt szemekkel nézett rám. Szerintem nagyon lesokkoltam szegényt.
-Értem. És hol van ez a "tag"? -kérdezte anya és szerencsére újra normálisan beszélt.
-Kint van. A kocsijában. Engem vár.
-Miért? -csak nem mondhatom el, hogy "Hát anya tudod hozzá megyünk vissza és fogalmam nincs mit fogunk csinálni, de én szeretném ha elengednél."
-Találkozunk a banda többi tagjával. Szóval. El szeretnék menni. Ha nem nagy gond. És kérlek, hogy apának ne mondd el. Mert ő kinyírna.
-Hát az biztos. Menj. De néha adj élet jelet.
-Oké.
Felszaladtam a szobámba és magamra kaptam valami nem pia szagtól bűzölgő rongyot, ami jelen esetben egy másik Hollywood Undeades póló egy fekete farmer rövidnadrág és a bakancsom volt. Elraktam még egy adag ruhát a táskámba, ha megint kikötök valakinél.
Letrappoltam a lépcsőnkön és hangosan kiabálva elköszöntem anyától. Kiléptem a bejárati ajtónkon és beugrottam George mellé.
-Mit tudtál te háromnegyed órán keresztül beszélni? -vont kérdőre
-Átöltöztem, ha nem látnád és hoztam még egy adag ruhát -végigvezette rajtam a szemeit és elismerően megszólalt:
-Jó póló! -vigyorgott.
-Jó banda -mosolyogtam vissza.
Elindultunk és most a Notes From The Undergroundot hallgattuk. Ugyanúgy énekeltünk. Elég jó társaság vagyunk.
Mikor odaértünk hozzá akkor a nappali kanapéjára leülve elkezdtünk gondolkodni milyen filmet nézzünk. Ő minden áron horrort akart nézni, de én rohadtul félős vagyok, viszont a romantikus filmeket ki nem állom. Legvégül George nyert és horrort néztünk. Az elején még nem is féltem, de a közepe fele már csak azt vettem észre, hogy Georgenak az oldalához simulva egy párnával a szemem előtt ülök és Ő csak röhög rajtam.
Kikapcsolta a filmet és nevetve megszólalt.
-Azt hittem, hogy csak szívatsz amikor azt mondtad, hogy fosos vagy -karolta ár a vállamat és magához húzott. Erre a romantikus jelentre toppant be Dylan (Funny Man).
-Ajajj megzavartam valamit? -nevetett
-Kapd be Dylan! -vágott hozzá egy párnát George -Minek jöttél?
-Unatkoztam otthon és te voltál a legközelebb, de nem gondoltam, hogy vendéged lesz -szegezte  rám a tekintetét. -Amúgy szia Annie -mosolygott rám.
-Szia -viszonoztam a mosolygást
-Hoztam pizzát, kértek? -mozgatott meg maga előtt négy pizzás dobozt.
-Pizzaa! -üvöltötte el magát Johnny és a kanapéról felugorva odasuhant Funny Manhez és kitépett a kezéből egy dobozt, s visszaült mellém.
-Vegyél! -rakta kettőnk combjára az ételt
Dylan is leült mellénk és így falatoztunk hárman. Mire befejeztük indultunk is a találkánkra.
Mint útközben kiderült egy kocsmába fogunk menni. Mondhatni nagyon örültem. De most oda figyelek, hogy ne járjak úgy, mint a múltkor. Los Angeles zsúfolt utcáin kocsikázva eszembe jutott milyen szép is ez a város és, hogy imádok itt élni. Amikor kiértünk a belvárosból egy elhagyatottabb város részbe értünk és ott megálltunk egy kis kocsmánál.
-Na Annie ez a mi törzs helyünk -mutatott rá Jordon az épületre
-Miért pont a külvárosban? -értetlenkedtem
-Mert itt csak izzadt motorosok vannak. Nincsenek rajongók -magyarázta el Matthew (Da Kurlzz).
Besétáltunk a kocsmába és mindenki kért magának inni. Én csak egy felest ittam mert egy ideig nem szeretnék inni. Sokat. A hangulat már az elején megvolt. Nagyon megszerettem őket, szinte a második családom lettek. Hat darab apa. Wow. Mikor már mindenki enyhén illuminált állapotban volt, kivéve engem és Dannyt (ő vezetett) kivágtunk a helyiségből és haza vettük az irányt. Vagyis én Georgehoz. Útközben a hangulat csak nőtt. Jordon követelte hogy Danny kapcsolja be a Commin' In Hotot hogy hagy énekeljen. Addig kérlelte, hogy bekapcsolta. Nem kell szerintem mondanom, hogy mindenki énekelt. Aki hallotta az utcán (mert ugye bömböltessük a zenét, mert az olyan menő) annak nem volt nehéz kitalálnia, hogy már nem vagyunk szomjasok.
Mikor Georgehoz értünk elköszöntünk a többiektől és beindultunk a lakásba. Hál' égnek Johnny magánál volt és nem hordott össze minden szart. Én felmentem a szobámba -ha már lehet így nevezni - és nekiálltam tusolni. Én barom ügyes voltam és semmi pizsamát nem hoztam. Belecsavartam vizes testemet a törölközőmbe és átslattyogtam drága "lakó társamhoz". Szerencsére még nem indult el tusolni csak pakolászott a szekrényében.
-Szia -köszöntem feleslegesen
-Szia -mért végig
-Adnál kölcsön valamit amiben tudnék aludni? -kérdeztem félénken
-Persze -húzta féloldalas mosolyra a száját.
Előszedett egy Hollywood Undeades pólót és egy alsónadrágot.
-Nyugi még nem volt használva -nevetett -A pólót meg megtarthatod. Tudom, hogy szereted az HU-s pólókat.
-Köszi.
Magamra kaptam a ruhákat amiknek pasi szaguk volt. Na jó ennek George illata volt. Igen illata. Írtam anyunak egy üzenetet, hogy életben vagyok és bocsánatot kértem, hogy csak most hajnal kettőkor írok. Befeküdtem az ágyba és megpróbáltam aludni. Hát sajnos csak próbáltam, de nem ment.
Lementem a konyhába, hogy egyek valamit ami jelen esetben egy csoki volt. Csendesen fellépkedtem a lépcsőn és benyitottam Johnnyhoz, aki pont akkor lépett ki a fürdőjéből.
-Hát te? -lepődött meg
-Nem bírok aludni -játszottam az három évest.
-Gyere kislányom aludj akkor apuval -mutatott az ágyra nevetve.
-Köszi apu.
George ölelésében aludtam el, és boldog voltam, hogy ezeket a barmokat a barátaimnak mondhatom.