4. Fejezet

Beszállva Danny kocsijába elindultunk hozzánk. Az út csendesen telt, de nem volt kínos csönd. Szinte telepatikusan beszéltünk egymással. Ő megért engem. Vajon a tönniek félnek Jordontól? Vagy csak egyszerűen egyetértenek Vele? Hogy csak egy rajongó vagyok. Nem. George nem tenne ilyet. Ő nem ilyen. Meg szinte apám helyett apám volt. Filozofálásomból Danny zökkentett ki, azzal a céllal, hogy nálunk vagyunk. Kiszállt a kocsiból és ajtót nyitott nekem. Ez nekem új. Még senki sem nyitott nekem ajtót. Meg is lepődtem a kedves gesztuson, de remélem arcomra nem ült ki a döbbenet.
-Köszönöm -mosolyogtam rá. -De magamtól is ki tudom nyitni.
-Hülye -forgatta meg nevetve a szemét.
Besétáltunk a házunkba és anya éppen valami sorozatot nézett műzlit nassolva. Ijedten fordult hátra a kanapén mikor becsuktam az ajtót. Dannyt végigmérve mosolyogva felállt a helyéről és megindult felénk.
-Szia anya.
-Jó napot! -köszönt Danny is. Nem értem miért magázza anyát. Pár évvel idősebb csak nála. Az a pár év az nyolc, de nem baj. Akkor se magázza.
-Sziasztok. Nem akarok gorombának tűnni, de te ki vagy? Valami másik bandatag? -nézett még mindig mosolyogva a mellettem álló férfira.
-Elnézést. Még be sem mutatkoztam. Daniel Murillo, és igen én is egy tag vagyok.
-Én Elizabeth vagyok, de nyugodtan tegezz és szólits Bethnek -tette Danny vállára a kezét anya.
-Rendben -bólintott
-Anyu -szegeztem rá a tekintetemet. -Pár napig Dannynél leszek, ha nem baj. Ha valami segítség kell nyugodtan hívj fel. Én mindig itt leszek neked -Ő is és Én is tudtuk, hogy mire gondolok. Apára. Egy szemétláda. Bármiért is válnak. Nem szeretném anyát megkérdezni, mert csak jobban fájna neki.
-Nyugotan. Már felnőtt vagy. Azt csinálsz amit akarsz Én nem gátollak semmiben. Most nekem is el kell fogadnom, hogy nem vagy már az én kis törékeny kislányom.
-Köszönöm -öleltem meg.
Felvezettem Dannyt a szobámba és mikor beléptünk jutott eszembe, hogy nekem az egész szobám teli van ragasztgetva velük. Alsó ajkamat harapdálva, fejem piros árnyalatba váltott és inkább elkezdtem keresgélni normális ruhákat. Az összes zenekaros pólómat összeszedve nadrágok után kutakodtam. Raktam el hosszút is és rövidet is, mert kitudja milyen idő lesz. Én nem. Nem vagyok meterológus vagy mi.
-Szép szobád van -húzta önelégült mosolyra száját Danny, mikor újra beültünk kocsijába.
-Hagyjál -nevettem el magamat.
-Fanatikus vagy.
-Köszönöm a megállapítást. Hol tartod a CD-ket? -kezdtem el kutakodni -Semmi, nem kell segíteni. Meg van.
Az American Tragedyt behelyezve a lejátszóba elkezdtek szólni a számok. Most inkább nem énekeltem. Danny hangja mellett elbújhatok. Meg az milyen ciki már ha megpróbálok énekelni és az az említett zenész éppen mellettem ül, s köztudott, hogy a hangommal gyilkolni lehet olyan borzalmas. Danny a kormányon dobolt és dúdolt én pedig ugyan ezt tettem csak a combomon, dúdolni meg meg sem próbáltam.
A célunkhoz érve hátulról magamhoz vettem a táskámat és beindultam a házba. Balszerencsémre -vagy inkább szeremcsémre-nem volt vendégszoba ezért Dannyvel kell osztoznom egy szobán. Egy üres szekrénybe bepakoltam a ruháimat és leindultam a konyhába. Mikor kinyitottam a hűtőt azt hittem, hogy egy nagycsalád konyhájában vagyok. Zsúfolva volt minden féle kajával.
-Tudod. Kell a kaja ha olyan barátaid vannak, mint nekem -lépett mögém Danny.
-Baszdmeg Daniel! Megijeszettél -fordultam felé és olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem ahogy kifújja a levegőt. Túl közel volt.
-Bocsi -lépett hátrébb. Gondolom ez a bocsi azért is volt, mert megijesztett és azért is mert olyan közel volt hozzám.
-Majd megszokom -legyintettem. -Mit csináljak? Egyáltalán Te éhes vagy?
-Annie, én mindig éhes vagyok. Nekem bármi jó -rántotta meg a vállát.
-Palacsinta lesz akkor.
A tésztát bekeverve elkezdtem készíteni a vacsoránkat. Nem vagyok egy mesterszakács, de eddig sosem volt panasz a kajámra. Amíg én a konyhában táncikáltam, Danny valami sport adót nézett. Nem is tudtam, hogy szereti a sportot. Igaz, elég sokmindent nem tudok róla.
Miután elkészültek a palacsinták megterítettem és szóltam Dannynek, hogy jöhet enni. Csendesen falatoztuk az ételt, ami most elég finomra sikerült. Megettem vagy ötöt és megint magyarázhattam, hogy lány létemre, hogyan tudok ennyit enni. Komolyan, mindenki azt várja el egy lánytól, hogy morzsányi ételt egyen? Én nagy ívben leszarom, ha elhízok. Valakinek még kövéren is meg fogok felelni és engem csak ez érdekel.
Elmosogattam és itt is felfedeztem a TV-t. Nem ment benne semmi érdekes. Még egy értelmes mese sem volt benne. Felháborodva kikapcsoltam a készüléket és könyvet indultam keresni. Akkora ez a ház, hogy az emeleten az utolsó szobába benyitva találtam csak meg egy mini könyvtárat. Mondom mi a tosz? Danny szeret olvasni? Ha fiatalabb lenne akkor ő lenne az ideálom megtestesítője és már képzeletben jegyesek lennénk. Sőt inkább házasok.
Kiválasztottam egy vámpíros könyvet és belekezdtem. Belemerülve faltam a sorokat, mikor Danny belépett a szobába egy szál alsóban. Hát én majdnem meghaltam, olyan tökéletes teste van. Inkább visszabújtam a könyvbe és élveztem tovább az izgalmas történetet.
-Úgy látom kutakodtál a házban -nevetett és befeküdt mellém. -Akkor gondolom a fürdőt is tudod, hogy hol kell keresned -bólintottam
-Csak elolvasom ezt a fejezetet.
-Mintha magamat látnám -rázta a fejét.
-Na mi van? A kemény Daniel Murillo igazából egy könyv moly? -nevettem
-Matt is az nem csak én. Csesztesd is vele. Nem szereti -nevetett ő is. Én csak elkeseredetten bámultam magam elé. -Bocsánat... -sziszegte.
-Semmi gond. De most el szeretném végre olvasni ezt -böktem a könyvre.
Mikor végre elolvastam a fejezetet, a regényt lerakva indultam meg kezemben a Georgetól kapott a pizsamámmal a fürdő felé. A zuhany kabinba belépve elkezdtem magamra engedni a meleg vizet ami most nyáron egyáltalán nem esett jól. Törölközőmet magamhoz véve szárazra töröltem magamat és felvettem a pizsamámat. Visszalépdeltem a szobánkba és visszafeküdtem a már kihűlt helyemre.
-Jó éjt! -fordultam Danny felé.
-Jó éjt Annie -nyomott puszit az arcomra.
A gondolataimban elmerülve aludtam el. Mi lesz ha rájönnek, hogy itt vagyok? Kiakadnak? Vagy eljönnek Jordon tudta nélkül? Újra közéjük tartozhatok vagy örökre csak egy rajongó leszek?

3. Fejezet

Már éppen indultam volna haza, mikor meghallottam a zár kattanását. Idegesen felugrottam a hideg kőről és megigazítottam ruhámat. Beszédre nyitottam a számat, de az előttem álló személy ezt megaladályozta azzal, hogy magához rántva szorosan megölelt.
-Bocsánat, hogy nem keltem fel és, hogy kint kellett várnod -szegezte a földre tekintetét.
-Ezzel az öleléssel kiengeszteltél, de máskor nem fog ilyen könnyen menni -boxoltam bele a vállába.
-Gyere! -irányított be a házába. -Rendelünk valami ebédet.
-Nem vagyok éhes -húztam el a számat. Ez nem volt igaz, mert borzalmasan fájt a hasam az éhségtől, de már zavart, hogy rajta élősködök.
-Vagy önszántadból eszel vagy én nyomom le a torkodon a kaját. Te döntésed -rántotta meg a vállát.
Egy közelünkben üzemelő kínai kajáldából rendeltünk valami furcsa levest és tésztát. Rájöttem, hogy én egyáltalán nem bírom a kínai kaját. Az első falat után futva közelítettem meg a mosdót. Borzalmas volt. Szegény George előtt  hányszor bemutatkozhattam már, hogy milyen szerencsétlen vagyok...
Káromkodva lépkedtem vissza a konyhába és a röhögő Johnnyra néztem. Szerintem, szinte meg is tudtam volna ölni a nézésemmel. Ezt onnan szűrtem le, hogy mikor rámnézett abbahagyta a röhögést.
-Én inkább rendelek egy pizzát -morogtam.
Előhalásztam a telefonomat és a hütőről lelesett számot elkezdtem hívni. Rendeltem három különféle ízű pizzát, mert már ismertem annyira a kis barátomat, hogy tudjam, Ő is enni akar majd belőle.
Lehuppantam a nappali kanapéjára és bakapcsoltam a TV-t. "Ez nem tudom mi. Ezt utálom. Teleshop. Meh. Ezt már láttam. Ez mi a jó ég?! Mese, yey!"
Éppen Spongyabob ment, ami a kedvenc rajzfilmeim közé tartozik. George, mellém ülve kikerekedett szemekkel nézte, hogy én mi a szart nézek.
-Nem vagy már te ehhez túl öreg? -nevette
-Szóval szerinted öreg vagyok?! -játszottam a megsértettet
-Nem úgy értettem. Ne gondolj hülyeségekre. Fiatal vagy.
-Szóval hülye is vagyok?! -jól alakítok. Megérne egy Oscar-díjat.
-Ti nők mindent félreértetek? -nevetett
-Megjött a pizza! -ugrottam fel a helyemről és előkészített pénzemet (ami George pénze természetesen, mert egy fillért sem hoztam) felkapva szaladtam az ajtóhoz. A pizzákat kifizetve visszaültem a szokásos helyemre és egy dobozt a dohányzó asztalra tettem. Egyet meghagytam magamnak a harmadikat pedig Johnny ölébe nyomtam.
-Tudom, hogy úgy is ettél volna az enyémből. De most túl éhes vagyok ahhoz, hogy osztozkodjak.
-Köszi -kócolta össze az eddig is gubancos hajamat.
Csendben faltam az ebédemet, mikor eszembe jutott, hogy haza kéne mennem. Az utolsó falatot lenyelve kezembe vettem a telefonomat és anyát kezdtem el hívni. Két csöngés után felvette. Megbeszéltem vele, hogy mit mondott apának és, hogy én mit mondjak. Anya fog értem jönni, hogy még véletlen se bukjak le, ahogy egy idegen kocsi visz haza.
Összepakoltam a szobámban a cuccaimat és a Georgetól kapott pizsamát is beletömtem a táskámba. Szerintem nem szeretné felvenni már azt az alsónadrágot. Lebotladoztam a lépcsőn és kimentem az utcára Johnnyval a nyomomban. Mikor megláttam, hogy a kocsink befordul az utcába ránéztem a pótapámra és megöleltem. De elég sokáig tarthatott, mert anya márdudált, hogy engedjam már el.
-Köszönök mindent -integettem.
-Neked bármit, Annie. Bármikor eljöhetsz -mosolygott.
Az út csendben telt. Anya nem kérdezett semmit. Furcsáltam is. De mindegy. Majd elmondja ha akarja. Már hiányoznak az idióták. Megszerettem őket. Eddig is szerettem őket, de ez más fajta szeretet.
Apa hál' Istennek nem volt még otthon ezért kitudtam normálisan pakolni. Újra itthon. Örülnöm kéne. De nem megy.
Az ágyamra leürve valami furcsa recsegő hangot hallottam a nadrágom zsebéből. Belenyúltam és egy papírfecnit találtam benne. "Dr. George Ragan. Hívjon ha lelki bánata van vagy csak szimplán hiányol." Elmosolyodtam. Az hülyén jönne ki ha már most felhívnám, hogy hiányzik. Majd holnap. Vagy este.
Lesétáltam a konyhánkba és anyán még mindig az a keserű arckifejezés volt. Jobb lesz ha megkérdezem.
-Anya. Mi történt? -ültem le vele szembe.
-Apáddal elválunk. Mától nem itt lakik -hallottam, hogy elcsuklott a hangja. Vígasztalásképp' a kezére tettem a kezemet.
-Én itt vagyok neked -húztam erőltetett mosolyra a számat, de éreztem, hogy a sós könnyek égetik a szememet. Felálltam és felrohantam a szobámba. Éjjeliszekrényemről elkaptam George számát és a telefonomba bepötyögve hívni kezdtem.
-Szia -hallottam a hangját a vonal másik végéről
-Szia -szipogtam
-Annie -hallottam ahogy a nevemet suttogja. -Nem...nem beszélhetünk többet.
-Miért? -lesokkolódtam. Minden rossznak most kell utolérnie?!
-Charlie nem csíp téged. Megtiltotta, hogy bármelyikünk is beszéljen veled. Azt mondta, hogy te is csak egy rajongónk vagy aki egy véletlen folytán mellém csapódott és nem kivételezhetünk.
-É..értem -dadogtam a könnyeimmel küszködve.
-Szia... -sóhajtotta
-Szia.
Szóval nem csíp Jordon. Tudtam. Éreztem, hogy nem akarja, hogy velük legyek. De miért pont most kellett ennek megtörténnie? Sírva belenyomtam fejemet a párnámba és engedtem, hogy a sós könnyek eláztassák azt. Mikor már a fáradtságtól nem bírtam tovább bőgni felhívtam Lizt. Nem fogadott túl lelkesen. Dühös rám, mert nem foglalkoztam vele míg -az Ő szavaival élve- a kis új legjobb barátaimmal lógtam. Komolyan, hány éves?! Három? Rácsapva a telefont elgondolkoztam, hogy senkim sem maradt akivel tudnék beszélni csak anya. De neki van elég baja. Szóval egyedül maradtam.
A könyveimhez lépkedve megkerestem azt a könyvet, amit most olvasok. Kinyitottam és folytatni kezdtem. Nem is értettem nagyon, hogy mit olvasok, mert végig máshol járt az eszem. Hátradőltem ágyamon és szétterülve a plafont kezdtem el vizsgálni. Amikor ezt az igazán érdekes tevékenységemet befejeztem felkaptam a zsebpénzemet és elindultam a plázába. Semmit nem akartam vásárolni, de addig sem vagyok itthon. Hívtam egy taxit és elindultunk a belvárosba. Egy elég szép kis összeget kifiszetve kiszálltam a kocsiból és az épület felé vettem az irányt. Belépve, tömegnyi embert láttam meg. Kirázott a hideg. Valamiért sosem szerettem ide járni. Lehet ez a sok ember miatt.
Táskámat szorongatva indultam el és megpróbáltam elterelni a gondolataimat, s, nézelődni. Ez addig ment amíg meg nem pillantottam egy ismerős kapucnis alakot.
-Danny... -suttogtam és könnyek szöktek a szemembe.
Oda akartam menni. De nem tehetem. Csak neki lenne baja belőle, azt meg nem akarom. De azért is elindultam felé. Megpróbáltam megtartani a három méter távolságot és úgy elmenni mellette. Már éppen felsóhajtottam, hogy megúsztam, de meghallottam a hangját. Beleborzongtam.
-Annie? -hátrafordultam. Mást nem tudtam csinálni. Nem akartam vele bunkó lenni.
-Igen -haraptam bele az alsó ajkamba. -Honnan ismertél meg?
-Nincs minden második lánynak pizza színű haja -mosolygott
-Te nem beszélhetnél velem... -sütöttem le a tekintetemet a cipőimre.
-Nem nagyon érdekel -rántotta meg a vállát. -Nekem nem csak egy rajongó vagy a sok közül, mint Jordonnak. Nekem már a barátom vagy. És azt még meg sem köszöntem, hogy kitakarítottál -nevetett
-Danny, semmi értelme megköszönnöd. Csak unatkoztam. És gondoltam, hogy megkönnyítem a dolgodat.
-Annie, nekem mennem kell, mert próbánk lesz. Örülök, hogy láttalak -ölelt meg mosolyogva. Nem. Nem engedhetem, hogy itthagyjon. Sírva utána szaladtam és az utcán ulolérve megöleltem és elkezdtem hozzá odrítozni.
-Danny, kérlek ne hagyj itt! Te vagy az egyetlen, aki hatótok közül szóba áll velem. Még George se -nyomtam arcomat a vállába.
-Nyugi Annie. Elviszlek hozzám és nálam leszel pár napig. Úgy jó? A többieket elintézem, hogy ne tudjanak rólad.
-És ha megtudják? -néztem fel a szemébe.
-Akkor jó nagy szarban leszek. De ez nem számít -simogatta meg a hátamat. -Most hazaviszlek, pakold össze pár ruhádat és beköltözöl hozzám.
-Rendben -mosolyogtam és újra hozzábújtam.

2. Fejezet

Már megint az a kibaszott nap. Kiég a retinám George! Csukott szemmel elkezdtem  tapogatózni, hogy még mellettem van-e, és sikeresen arcon csaptam. Fel is ébredt. Bravó Annie.
-Mi a fasz? -mordult fel
-Neked is jó reggelt! -mosolyogtam rá -És bocsi.
-Máskor próbálj meg álmodban nem rám mászni  -nevetett -Komolyan. Rajtam feküdtél. Értem én, hogy nagyon romantikus meg minden, de kibaszottul kényelmetlen volt.
-Bocsi -nem bírtam ki. Elkapott a röhögő görcs, ahogy elképzeltem, hogy rajta fekszek és fulladozik. -De tényleg. Amúgy ma ragaszkodom hozzá, hogy én csináljam a reggelit.
-Nem. A vendégem vagy. Nem várom el tőled, hogy főzz rám.
-De nem is kell elvárnod. Magamtól csinálnám.
-Nem. Én csinálom. És a vitát lezártnak tekintem -kelt ki az ágyból és lesétált a konyhába. Én követtem őt. Leültem az asztalhoz és néztem ahogy egy alsónadrágban táncikál. Önkénytelenül, de elmosolyodtam.
Ma reggel palacsintát készített ami szokásosan finom volt. Reggelizés közben felvetettük ötletnek, hogy menjünk el valahová. Ami most a plázában a játékterem volt. Sétálás közben letámadtak minket a rajongók, engem meg megkérdeztek hogy Goerge rokona vagyok-e. De legalább nem kavarnak rögtön, hogy együtt vagyunk. Komolyan ki lenne olyan hülye? Imádom a fiúk rajongóit. Olyan kedvesek és aranyosak.
Mikor beértünk a terembe közös megegyezés alapján először jéghokiztunk. Természetesen vesztettem, mint mindegyik játéknál, de attól függetlenül jól éreztem magamat.
A plázából Dannyhez mentünk és vele mentünk a stúdióba. Útközben a fiúk megbeszélték, hogy a felvétel után elmegyünk Dannyhez és megünnepeljük az új számukat. Ezek minden nap isznak?
A kis szobában már ott voltak a többiek is és elég értetlenül néztek rám, hogy már megint itt vagyok. Lehet zavarom őket. De amíg nem mondják addig nem tudok mit tenni. Végigöletem mindenkit és kisétáltam, mert nem lehetek bent. Odaléptem a keverő pult mögött ülő férfi mellé és kértem egy fejhallgatót. Elindították az alapot, amit már pár napja felvettek és belekezdtek a dalba. Őszinte leszek. Kurva jóra sikerült. Még háromszor elpróbálták, utoljára már hangszerekkel és úgy ment nekik, mintha egy régi számuk lenne és már több száz koncerten előadták volna. Danny hangja valami tökéletes volt. A többieké is, de az övé az most a toppon volt. Eszembe jutott, hogy nekem van rajtuk kívül másik életem is. Írtam anyának megint, hogy élek és mobil internetemet bekapcsolva meglestem a közösségi életemet. Hát Liz csak egy 'kicsit' volt kiakadva rám, hogy nem írok és gyorsan neki is adtam egy élet jelet. Rögtön vissza is írt, hogy mit csinálok, én meg elmeséltem neki mindent. Megint kiakadt és fangörcsöt kapott, hogy én az 'apáimmal' lógok. Megígértem neki, hogy egyszer megkérem őket, hogy hagy jöhessen velünk valahova. A netemet kikapcsolva letettem a telefonomat és néztem, ahogy a többiek elpakolják a cuccaikat. Mikor kiléptek az apró helyiségből, odaszaladtam hozzájuk és lelkendezni kezdtem.
-Ez kibaszott jó lett! -visítottam
-Köszi -ölelt meg Matthew ez elég váratlanul ért, mert vele eddig nem is spanoltam ennyire össze. De azért viszonoztam az aranyos gesztust. Neki is jó illata van. Igen nekem szokásom mindenkit szaglászni. Ezzel a szokásommal mindig kiborítom Lizt. Meg úgy mindenkit.
-Már nem csak Georgegal hanem már Matthewwvel is kavarsz kislány? -nevetett Dylan
-Utállak! -boxoltam bele a vállába.
-Én bírlak -húzta tovább a fejemet.
-Szar ügy -rántottam meg a vállamat
Benyomultunk heten egy öt személyes kocsiba és valahogy eljutottunk Dannyhez. Azt nem tudom, hogy hogyan mert Jorel (J-Dog) a combomon ült. Igazi férfi. Miután mind kiestünk a járgányból megindultunk a házba és mindenki fogott egy sört. Mindenki, kivéve én. Szerintem a senkinek a fejében nem zajlott le, hogy valakinek haza is kéne őket vinni. Aki úgy néz ki én leszek. De én nem is tudok vezetni. Mindegy. Egy-két emberrel kevesebb. Mit számít az? Az én torkomon is lecsúszott pár lötty, de nem voltam olyan vészes, mint Jorel, aki ki akart mászni az emelet ablakán. Az utolsó pillanatban rántottam vissza a szobába és sikeresen a fejére esett.
-Aú! -kiáltotta fájó fejét tapogatva -Ez fájt.
-Az is fájt volna ha kiesel -néztem rá büntetően.
-Dehogy. Én tudok repülni, tudod.
-Én meg titokban Obama gyerekeivel szoktam játszani -nevettem
-Az de menő! -csillant fel a szeme. -Engem is elviszel majd?
-Persze. De hazaviszlek titeket. Ti már túlságosan kész vagytok -ráztam a fejemet.
-Neeeee! Szeretek itt lenni -simogatta meg a szőnyeget. -És ezt a szőnyeget is szeretem.
-Jó, te már elhaltál agyilag.
Kirángattam a szobából és beültettem őket Danny kocsijába. Anélkül, hogy felborultunk volna, elindultam először Dylanhez. A kocsiban olyan szinten tömény pia szag volt, hogy majdnem elokádtam magamat és az aromák kábulatában majdnem belehajtottam egy árokba. Oké, hát vezetni sem akarok megtanulni. Jó nekem a motoros jogosítvány. Az első állomáshoz érve megkerestem Dylan kulcsát,- igen belenyúltam a zsebeibe és végigtapiztam- s betereltem a házába. A kocsiba visszaszállva George háza felé vettem az irányt. Alig pár méterre van az előző megállónktól. Őt is kirángattam a járgányból és az ő kulcsát is megkerestem.
Jordon házát még tudtam, hogy hol van, de a többiekét már nem. Csak azért tudtam, hogy jó helyen vagyok, mert hátulról üvöltötték, hogy "Jé né' mán' az az én házam!". Mikor mindenkit kidobáltam visszavittem Dannynek a kocsit és beengedtem magam a házába. Mit nem törődve azzal, hogy meg sem lett nekem engedve, rádőltem a kanapéra és végre aludhattam.

***
Reggel hamarabb felkeltem, mint a ház ura. Elkezdtem takarítani és mikor már az utolsó hányás foltot is feltakarítottam, írtam egy levelet Dannynek, hogy szívesen a segítséget és köszönöm, hogy a tudta nélkül nála aludhattam.
Hívtam egy taxit és elvitettem magamat Georgehoz, hogy végre átöltözzek. Mikor kifizettem a sofőrt, elindultam a ház felé, de eszembe jutott, hogy nincs kulcsom és George telefonszáma sincs meg. Képzeletben megveregettem a vállamat, de eszembe jutott, hogy megdobálhatnám az ablakát, hátha felébred. Tervemet végre is hajtottam. Semmi mozgás. Akkor jöhet a B terv. Teljes erőmből elkezdtem verni a bejárati ajtót és üvöltözni kezdtem.
-George! A kurva életbe kelj fel és engedj be! -vártam hátha kijön, de hát ezt a csatát már elvesztettem. Leültem az ajtóba és meglestem a közösségi életemet.

1. Fejezet

Reggel az ablakon beszűrő napsugarak cirógatták az arcomat. Mikor nagy nehezen kinyitottam a szememet rájöttem hogy nem a saját szobámban vagyok. De akkor hol lehetek? És miért van csak fehérnemű rajtam?
A ruháimat felhúzva magamra, lentről a konyhából azt hiszem, csörömpölést hallottam. Kerestem a szobában valami védekező eszközt amivel megvédhetem magam ha valami pszichopata házába kerültem. Kinyitottam az éjjeli szekrények polcait és egy halom óvszer alatt megpillantottam egy pisztolyt. Magamhoz véve leindultam hangtalanul a lépcsőn és leértem a nappaliba. Egy kis boltív választotta el a konyhától amiben még mindig mozgott valaki. Óvatosan bekukkoltam és amit megláttam maga volt a Mennyország. Ilyenkor tudatosult bennem, hogy mi történt velem és hol vagyok.
A legjobb barátnőmmel Lizzel egy Hollywood Undead koncerten backstagesek voltunk és a kelleténél egy kicsit többet ittam. Itt kép szakadás. De mégis, hogy kerültem én George Ragan (Johnny 3 Tears) lakásába?!
A pisztolyt leengedtem magam mellé és beléptem a konyhába.
-Jó reggelt! - köszöntöttem, mintha ez tökre normális lenne, hogy itt vagyok nála.
-Szia! -lépett elém és megölelt. -Az minek? -húzta mosolyra a száját és a pisztolyra bökött
-Nem tudtam, hogy hol vagyok és kellett valami amivel megvédhetem magamat ha véletlenül egy pszichopata házában lennék.
-Nem is csodálom, hogy nem tudod, hogy hol vagy -tényleg meg kéne tudnom, hogy mi is csináltam.
-Hogy kerültem ide és miért pont nálad vagyok és hol van Liz? -tettem fel a számomra jelen pillanatban legfontosabb kérdéseket
-Hé lassíts! Mindent megtudsz a maga idejében, de először egyél -mutatott a megterített asztalra.
Az az igazság, hogy borzalmasan finom rántottát dobott össze és nem tagadom, többet ettem, mint Ő. Apától örököltem a falánkságomat és engem nem zavar. A génjeim olyanok hál' Istennek, hogy ehetek bármennyit, nem fogok gurulni.
Miután betömtem az utolsó falatot is a számba és le is nyeltem, nekikezdtem megint a kérdezősködéshez.
-Akkor, kedves George. Hogyan is kerültem ide?
-Barátnőddel VIPesek voltatok és koncert után hátrajöttetek hozzánk. Te már akkor illuminált állapotban voltál, de még nem volt vészes. Na utána Jordon (Charlie Scene) felajánlotta, hogy igyatok velünk. Te meg természetesen elfogadtad. Nagyon jól elvoltunk, de te olyan szinten bebasztál, hogy rám mozdultál. Igen Annie. Így volt. Mikor indultunk haza Liz nem bírt veled, mert te minden áron velem akartál jönni. Az az egyetlen megoldás volt, ha velem jössz. Mikor beértünk a házba felvezettelek a vendégszobába, ahol általában a fiúk szoktak aludni ha éppen nálam maradnak. Mikor befeküdtem az ágyamba, hallottam, hogy bejöttél a szobámba. Elkezdtél nekem táncolni. Ez addig nem is volt gond amíg el nem kezdtél vetkőzni. Leállítottalak és befeküdtél mellém. Esküszöm Annie, hogy semmi sem volt -emelte mentegetően a kezét az égbe.
-Úramisten, mi a jó szar ütött belém? -fogtam a fejemet. -Ha máskor inni akarok és te is ott vagy, akkor állíts le.
-Honnan veszed, hogy mi találkozni fogunk még? -na itt éreztem, hogy kurvára elpirultam
-Hát...ő...izé...ő...Hol van Liz? -ez az Annie válts témát
-Otthon. Tudod ő józan maradt -nevetett gúnyosan
-Jól van ne dörgöld az orrom alá, hogy bebasztam, oké?
-Jó. Este fele találkozunk a srácokkal, nincs kedved eljönni velünk? - Mi?! Én? A Hollywood Undeaddel? Egy program?
-De ti mind szinte az apáim lehetnétek -harapdáltam a számat. Ez az igazság. Én 17 ők meg szinte mind túl a harmincon.
-Hé! Annyira öregek nem vagyunk. Lélekben három éves vagyok.
-Na meg agyban is... -motyogtam
-Mi?
-Semmi -vigyorogtam rá
-De akkor eljössz?
-Persze -mosolyogtam
-Akkor addig haza mész vagy maradsz?
-Nem tudom. Ha hazaegyek anyáék kikérdeznek hogy hol voltam és pluszba lecsesznek. Ha nem megyek haza akkor is ki fognak kérdezni, de akkor még jobban lebasznak -rántottam meg a vállamat.
-Hazaviszlek, elkéretszkedtsz és visszajövünk. Az úgy jó?
-Miért akarsz ennyire velem lógni?
-Pedofil vagyok -nézett rám tiszta pedomaci fejjel
-Ajajj. Akkor azért hoztál magadhoz mi? -röhögtem
-Lebuktam -vágott szomorú kiskutya fejet. Vagyis csak próbált mert én elkezdtem rajta röhögni és ő sem bírta ki.
Összeszedtem a cuccaimat (egy táska) és kiindultunk a kocsijába. Az utat csendesen kezdtük, de én otthon éreztem magamat a kocsijában és kerestem valami CD-t. Komolyan ez ilyen egolegó, hogy csak a saját bandájának a CD-jei vannak neki? Mindegy.
Kiválasztottam a Day Of The Deadet és beraktam a kocsi rádiójába. Mikor elindult a zene önelégülten rám mosolygott és amikor az Ő részei voltak rappelt. Így még jobb, mint élőben. Csak én hallottam. Amikor Danny szövege volt akkor elkezdtem én is énekelni, de mindketten csak röhögtünk rajtam, mert egyáltalán nem tudok énekelni.
A házunkhoz érve, nagy levegőt véve kinyitottam a kocsi ajtaját és megindultam a házunk felé.
-Szoríts, hogy ne nyírjanak ki.
-Ha megpróbálják sikíts és megyek -mosolygott. Komolyan olyanok vagyunk, mint akik már ezer éve ismerik egymást.
Az ajtón belépve anya aggódó arccal kiszaladta konyhából és megölelt. Ő nem olyan anya, aki rögtön neked támad olyan ideges. Ő inkább a kis törékeny anyuka akinek az egyetlen szem lánya a mindene. Az idegeskedés az apa posztja.
-Jaj kicsim, hol voltál?  Már azt hittük elraboltak.
-Dehogy, anya. Tudod, hogy megvédem magamat.
-Jó, de akkor is. Hova tűntél? -hazudjak vagy mit csináljak? Anyának nincs szívem hazudni.
-Hosszú volt az estém. Meg fogsz ölni, de elmondom. Berúgtam. De nagyon. Rámozdultam az egyik tagra és nála aludtam. Nem történt semmi anya. A ruhák -khm a nagy része - rajtunk maradtak és amúgy is az apám lehetne, de csak barátok vagyunk -anya tágra nyílt szemekkel nézett rám. Szerintem nagyon lesokkoltam szegényt.
-Értem. És hol van ez a "tag"? -kérdezte anya és szerencsére újra normálisan beszélt.
-Kint van. A kocsijában. Engem vár.
-Miért? -csak nem mondhatom el, hogy "Hát anya tudod hozzá megyünk vissza és fogalmam nincs mit fogunk csinálni, de én szeretném ha elengednél."
-Találkozunk a banda többi tagjával. Szóval. El szeretnék menni. Ha nem nagy gond. És kérlek, hogy apának ne mondd el. Mert ő kinyírna.
-Hát az biztos. Menj. De néha adj élet jelet.
-Oké.
Felszaladtam a szobámba és magamra kaptam valami nem pia szagtól bűzölgő rongyot, ami jelen esetben egy másik Hollywood Undeades póló egy fekete farmer rövidnadrág és a bakancsom volt. Elraktam még egy adag ruhát a táskámba, ha megint kikötök valakinél.
Letrappoltam a lépcsőnkön és hangosan kiabálva elköszöntem anyától. Kiléptem a bejárati ajtónkon és beugrottam George mellé.
-Mit tudtál te háromnegyed órán keresztül beszélni? -vont kérdőre
-Átöltöztem, ha nem látnád és hoztam még egy adag ruhát -végigvezette rajtam a szemeit és elismerően megszólalt:
-Jó póló! -vigyorgott.
-Jó banda -mosolyogtam vissza.
Elindultunk és most a Notes From The Undergroundot hallgattuk. Ugyanúgy énekeltünk. Elég jó társaság vagyunk.
Mikor odaértünk hozzá akkor a nappali kanapéjára leülve elkezdtünk gondolkodni milyen filmet nézzünk. Ő minden áron horrort akart nézni, de én rohadtul félős vagyok, viszont a romantikus filmeket ki nem állom. Legvégül George nyert és horrort néztünk. Az elején még nem is féltem, de a közepe fele már csak azt vettem észre, hogy Georgenak az oldalához simulva egy párnával a szemem előtt ülök és Ő csak röhög rajtam.
Kikapcsolta a filmet és nevetve megszólalt.
-Azt hittem, hogy csak szívatsz amikor azt mondtad, hogy fosos vagy -karolta ár a vállamat és magához húzott. Erre a romantikus jelentre toppant be Dylan (Funny Man).
-Ajajj megzavartam valamit? -nevetett
-Kapd be Dylan! -vágott hozzá egy párnát George -Minek jöttél?
-Unatkoztam otthon és te voltál a legközelebb, de nem gondoltam, hogy vendéged lesz -szegezte  rám a tekintetét. -Amúgy szia Annie -mosolygott rám.
-Szia -viszonoztam a mosolygást
-Hoztam pizzát, kértek? -mozgatott meg maga előtt négy pizzás dobozt.
-Pizzaa! -üvöltötte el magát Johnny és a kanapéról felugorva odasuhant Funny Manhez és kitépett a kezéből egy dobozt, s visszaült mellém.
-Vegyél! -rakta kettőnk combjára az ételt
Dylan is leült mellénk és így falatoztunk hárman. Mire befejeztük indultunk is a találkánkra.
Mint útközben kiderült egy kocsmába fogunk menni. Mondhatni nagyon örültem. De most oda figyelek, hogy ne járjak úgy, mint a múltkor. Los Angeles zsúfolt utcáin kocsikázva eszembe jutott milyen szép is ez a város és, hogy imádok itt élni. Amikor kiértünk a belvárosból egy elhagyatottabb város részbe értünk és ott megálltunk egy kis kocsmánál.
-Na Annie ez a mi törzs helyünk -mutatott rá Jordon az épületre
-Miért pont a külvárosban? -értetlenkedtem
-Mert itt csak izzadt motorosok vannak. Nincsenek rajongók -magyarázta el Matthew (Da Kurlzz).
Besétáltunk a kocsmába és mindenki kért magának inni. Én csak egy felest ittam mert egy ideig nem szeretnék inni. Sokat. A hangulat már az elején megvolt. Nagyon megszerettem őket, szinte a második családom lettek. Hat darab apa. Wow. Mikor már mindenki enyhén illuminált állapotban volt, kivéve engem és Dannyt (ő vezetett) kivágtunk a helyiségből és haza vettük az irányt. Vagyis én Georgehoz. Útközben a hangulat csak nőtt. Jordon követelte hogy Danny kapcsolja be a Commin' In Hotot hogy hagy énekeljen. Addig kérlelte, hogy bekapcsolta. Nem kell szerintem mondanom, hogy mindenki énekelt. Aki hallotta az utcán (mert ugye bömböltessük a zenét, mert az olyan menő) annak nem volt nehéz kitalálnia, hogy már nem vagyunk szomjasok.
Mikor Georgehoz értünk elköszöntünk a többiektől és beindultunk a lakásba. Hál' égnek Johnny magánál volt és nem hordott össze minden szart. Én felmentem a szobámba -ha már lehet így nevezni - és nekiálltam tusolni. Én barom ügyes voltam és semmi pizsamát nem hoztam. Belecsavartam vizes testemet a törölközőmbe és átslattyogtam drága "lakó társamhoz". Szerencsére még nem indult el tusolni csak pakolászott a szekrényében.
-Szia -köszöntem feleslegesen
-Szia -mért végig
-Adnál kölcsön valamit amiben tudnék aludni? -kérdeztem félénken
-Persze -húzta féloldalas mosolyra a száját.
Előszedett egy Hollywood Undeades pólót és egy alsónadrágot.
-Nyugi még nem volt használva -nevetett -A pólót meg megtarthatod. Tudom, hogy szereted az HU-s pólókat.
-Köszi.
Magamra kaptam a ruhákat amiknek pasi szaguk volt. Na jó ennek George illata volt. Igen illata. Írtam anyunak egy üzenetet, hogy életben vagyok és bocsánatot kértem, hogy csak most hajnal kettőkor írok. Befeküdtem az ágyba és megpróbáltam aludni. Hát sajnos csak próbáltam, de nem ment.
Lementem a konyhába, hogy egyek valamit ami jelen esetben egy csoki volt. Csendesen fellépkedtem a lépcsőn és benyitottam Johnnyhoz, aki pont akkor lépett ki a fürdőjéből.
-Hát te? -lepődött meg
-Nem bírok aludni -játszottam az három évest.
-Gyere kislányom aludj akkor apuval -mutatott az ágyra nevetve.
-Köszi apu.
George ölelésében aludtam el, és boldog voltam, hogy ezeket a barmokat a barátaimnak mondhatom.