7. Fejezet

Találtunk valami érdekes filmet,-csak Georgenak volt érdekes- és egy ideig még engem is érdekelt, utána csak hozzábújtam Johnnyhoz és valahogy elaludtam. Ennyit szerintem még életemben nem aludtam, mint mostanában.
Hangos nevetésre kaptam föl a fejemet alvótársam válláról és újra öt idiótát szúrtam ki a szobámban.
-Jordon! -kiáltottam föl. -Gyere ide! -tártam ölelésre karjaimat, erre ő meg csak húzta a száját. Mekkora egy marha vagyok! Elfelejtettem, hogy neki csak egy rajongó vagyok. -Bocs. Nem kell idejönnöd -a sós könnyek már megint égették a szemeimet. Ha így haladok kisírom pár nap után a maradék könnyemet is.
-Halljátok! Ez a pöcs még mindig alszik! -bökött George felé Danny.
-Na várjatok! Majd én -mutattam föl mutatóujjamat. Közelebb hajoltam a mellettem még mindig mélyen alvó férfihoz és megnyaltam az arcát.
-Fúj, baszd meg -törölte le magáról a nyálamat.
-Én is szeretlek -vigyorogtam rá. Ő visszavigyorgott és a tenyerét megnyalva belémtörölte a nyálát.
-DNS! -üvöltöttem, miközben letöröltem arcomról.
-Fogyatékos -forgatta szemeit, s válaszként lelöktem az ágyamról.
-E....elnézést! Megkérhetném önöket, hogy egy kicsit halkabban beszéljenek? Mert már többen is panaszkodtak, hogy nem tudnak maguk miatt pihenni. -lépett be hozzánk az egyik legaranyosabb nővér. Ő egy vékonyka, huszonhárom éves nő és tudtommal szereti a Hollywood Undeadet. Körülbelül egy magasak lehettünk, ami nekem kész csoda, mert az én hobbit méretemnél nem nehéz magasabbnak lenni. Néha tényleg egy törpének hiszem magamat amikor a fiúkkal vagyok.
-Persze -bólintott mosolyogva Danny -Elnézést!
Miután vörösödve kilépett, Dylan és Jorel a szokásos vigyorukkal egymásra néztek. Rögtön leszűrtem mire is készülnek.
-Meg.Se.Próbáljátok! -néztem rájuk szúrós tekintettel.
-De miért? -nyafogott Dylan.
-Mert rajongókkal nem barátkozhattok -idéztem Jordont, mire ő ideges tekintettel rám nézett. Van egy olyan érzésem, hogy belőlünk sem lesznek öribarik.
-Rajongó?! -pattant föl a földről George.
-Rajongó -bólintottam.
-Ohohohó! -csillant fel Funny Man szeme.
-Menjetek -intett fejével Jordon az ajtó felé.
-De... -kezdett bele Jorel.
-Nincs semmi 'de'. Menjetek már! -nevetett végre Jordon is.
-Na, mi ez a hirtelen elv váltás? -mosolyogtam rá.
-Semmi -legyintett -Majd megtudod -mosolygott ő is.
-Alig várom.
-Mi is itt vagyunk! -kalimpált Danny.
-Féltékeny vagy Daniel? -húzta félmosolyra száját Charlie.
-Nem -vágta rá éllel a hangjában az érintett személy.
-Na most mi a gond, haver? Csak poén volt -emelte mentegetően kezeit az égbe Jordon.
-Nem jó poén -morogta Danny.
-Hogy sikerült a szám? -váltott témát George.
-Elég jól -rántotta meg vállát Daniel.
-Nekem tetszik -mosolygott Charlie. -Daniel te meg ne hisztizz már!
-Nem hisztizek -morogta továbbra is Danny.
-Meghallgathatom? -ültem fel az ágyamon törökülésbe.
-Hát kislány, ha tudnám, megmutatnám... De mivel nincs nálam a demo ezért nem tudom -tárta szét a karjait Charlie. Furcsa, hogy ilyen kedves.
-Oh, oké -dőltem vissza csalódottan a helyemre.
-Azért depis ne legyél -röhögött Matt.
-Már mindegy -szipogtam. -Öleljetek meg! -nyávogtam. Ölelést azt nem kaptam, helyette csak jól ki lettem röhögve. -Gonoszak vagytok -fontam össze magam előtt karjaimat.
-Nem is -ült vissza az ágyra mellém Johnny. -Ha azok lennénk, nem ülnénk itt.
-Igazad van -bólogattam.
-Anyukádnak amúgy szóltál már? -vont kérdőre Kurlzz.
-Basszus, nem. Ideadnád a telefonomat Danny?
-Persze -nyúlt a szekrényhez ahol a készülék hevert. -Itt is van -nyújtotta felém
-Köszi -kaptam ki a kezéből.
Anya számát kikeresve fülemhez nyomtam a telefont.
-Szia anya! -nyújtottam el a mondatom végét.
-Szia Annie! Hogy vagy? És a fiúk?
-Ők jól vannak. Én is. De van egy kis gond.
-Mi? Ugye semmi komoly?
-Csak elestem. Deszkával. És betört a fejem. De jól vagyok -mosolyogtam, bár ezt ő úgysem látta.
-Kórházban vagy? -aggodalmaskodott anyu.
-Igen, de jól vagyok, mondom. Itt vannak a fiúk is.
-Jó napot! -kiabált bele Matt a telefonomba
-Nem tudom melyikőjük vagy, de remélem képben vagy azzal, hogy majdnem egy idősek vagyunk -kiabált vissza anya, Matt hülyeségén nevetve. -Szóval tegezz engem.
-Rendben -visított újra Kurlzz.
-Bemegyek majd estefelé hozzád, oké? -mondta már nekem anyu.
-Oké. Hozol majd kaját? Mert az ittenitől nem fogok jóllakni -nevettem.
-Én kérdeztem, hogy kérsz-e enni! -suttogta Daniel.
-Css... -csitítottam Dannyt.
-...szóval? Mit vigyek? -kérdezte boldogan anyu.
-Őő...nem hallottalak, mert Daniel is pofázott közben -vittem tekintetemet az említett személyre. -Megismételnéd? -nevettem kínosan.
-Hajj oké -sóhajtott -Tudok estig csinálni hamburgert, pizzát, de ha kell valami normális kaja, tudok azt is csinálni.
-Jó lesz pizza. Köszi. Szia anya!
-Szia Annie! -szakította meg a hívást.
Mikor odaadtam Dannynek a telefonomat, hogy tegye vissza a helyére, berontott Dylan és Jorel.
-Ez a seggfej megkapta a számát! -mutogatott idegesen J, Funnyra.
-Hát...mondtam már, hogy nekem senki sem tud ellenállni -veregette saját vállát
-Igen haver, vagy csak azért mert rajongó -bólogatott Jordon.
-Na szerintem menjünk, ne untassuk Anniet -állt fel Matt.
-Basszus, nekem családi vacsorám lesz! -csapott homlokára George.
-Na szia Annie! -jöttek oda mindannyian megölelni engem.
-Sziasztok -integettem nekik miközben kisétáltak az ajtón. Észre sem vettem, hogy nem maradtam egyedül. Danny ugyanúgy ült a helyén, mint eddig is.
-Hát te? -néztem rá meglepődve.
-Itt maradtam. Nekem nincs programom estére -rántotta meg a vállát. -De ha gond, el is mehetek -mutatott az ajtó felé.
-Nem! Ne menj! Örülök, hogy mégsem maradtam egyedül -mosolyogtam rá.
-Akkor én is örülök -viszonozta mosolygásomat
-Őhm és itt mit lehet csinálni? -nézett körbe valami elfoglaltságnak valót keresve.
-Van egy TV. Semmi érdekes nincs benne, csak a helyi adók. Semmi mesecsatorna. Kész borzalom -sóhajtottam a fejemet rázva.
-Hát az tényleg borzasztó -cittegett.
Mindketten a telefonom rezgésére lettünk figyelmesek. Jack írt üzenetet. Azt követte Adam üzenete és sorban a többieké is. Mindannyian jobbulást kívántak, kivéve Adamet, aki azt írta, hogy ma jön és meglátogat. De hisz már szinte este van. Jó, csak hat óra, de akkor is. Meg mit fog szólni, hogy ittvan velem Danny? És Daniel mit fog szólni, hogy Adam csak úgy beront? Az biztos, hogy valamelyikőjük, valamit félre fog érteni. De remélem, hogy nem így lesz.
-Hahó, Ann! -kalimpált a szemeim előtt Daniel.
-Hö? -ráztam meg a fejemet -Mondtál valamit?
-Azt kérdeztem, hogy neked jó-e ez a film.
-Aha, bármi is ez, biztos jó -nevettem.
-Nem ismered Amerika Kapitányt?! -hüledezett, mintha azt mondtam volna, hogy nem hiszek az unikornisokban.
-Nem láttam még -ráztam a fejemet.
-Akkor éppen itt az ideje -ült be mellém az ágyba -Remélem nem gond, hogy ideültem.
-Felőlem feküdni is feküdhetsz. Tudom, hogy úgy rohadt kényelmetlen -nevettem
-Köszi -csúszott lejjebb.
***
-Basszus, ez rohadt jó film volt! -örvendeztem, mikor már a stáblista futott végig a képernyőn.
-Mondtam, hogy tetszeni fog -borzolta össze a már eddig is kócos hajamat.
-Daniel! -visítottam, kezei közü kirángatva hajamat.
-Mondjad -vigyorgott rám.
-Eressz el -nevettem még mindig.
-De nincs kedvem -nevetett velem együtt, elengedte a hajamat. -Csak, hogy lásd milyen kedves vagyok, most megkíméllek -ölelt át.
-Szia An... -rontott be Adam. -..nie. Bocsánat, ha...megzavartam valamit... -fagyott le. Láttam, ahogy egyre fehérebb lett. Most megijedt vagy mi van? Szegény.
-Szia. Nem zavartál meg semmit. Csak filmet néztünk -reagált gyorsan Danny. Komolyan tiszta kínosan éreztem magmat, Daniel mentett neg a leégéstől. Nem tudtam megszólalni.
-Oh..oké. Hoztam 'Jobbulást!' csokit -nyújtott felém egy tábla édességet.
-Ha kell kimegyek -mutatott az ajtó felé Danny.
-Nem mész! -fogtam meg a vállát. -Maradsz!
-Hát oké -húzta el mondata végét jelenlegi alvótársam.
-Hát én akkor szerintem megyek -indult el az ajtó felé Adam.
-Adam... beszélni akartál velem -vittem rá szigorú tekintetemet.
-Majd máskor -legyintett. -Sziasztok -erőltetett magára egy borzalmasan hülye mosolyt.
-Szia -köszöntünk egyszerre. Mikor becsukta maga mögött az ajtót, mindketten elkezdtünk röhögni.
-Láttad az arcát, amikor leglátott minket? -fulladozott Danny.
-Szegény úgy lefagyott, hogy szerintem abban a pillanatban még a nevét is elfelejtette -töröltem le a nevetéstől kicsordult könnycseppjeimet.
-Mit hihetett szerinted? -nézett rám. -Hogy együtt vagyunk? -fúrta tekintetét az enyémbe.
-Hát elég furcsa lenne... -nevettem kínosan.
-Az -vágta rá, zavarában alsó ajkát harapdálva.
Sosem gondoltam még bele,hogy én és ő... Olyan...olyan lehetetlennek tűnik. Meg semmi esély rá. De nem is gond. Csak összecseszné a banda mostani harmóniáját. Gondolkodásomban az ajtómon való kopogtatás zavart meg.
-Szia Annie! -dugta be a fejét anyu -Oh és szia őő... -akadt el. Szegénynek biztos kínos lehet, hogy nem tudja a fiúk nevét. Nem baj, majd megtanulja. Lesz még rá bőven alkalma.
-Daniel -mosolygott illedelmesen Danny. -Daniel Murillo.
-Engem nevezz csak Carlanak -mosolygott vissza anya.
-Rendben -bólintott Danny.
-Itt van a pizza amúgy -nyomta az ölembe a dobozt anyu.
-Köszi. Milyen pizza? -vigyorogtam rá.
-Nem mindegy? Te úgy is mindegyiket szereted -nevetett. -Amúgy sonkás.
-Ú, köszi. Imádlak.
-Én is téged, de most mennem kell, mert holnap tárgyalásom lesz és el kell kezdenem készülődni. Amúgy meddig maradsz Daniel?
-Nem tudom, még egy kis ideig biztos -mosolygott.
-Rendben. Vigyázz az én kis Anniemre! Sziasztok!
-Szia! -integettem.
-Danny? -néztem rá, kiskutya szemekkel. -Ugye maradsz estére is? -bújtam közelebb hozzá.
-Szeretnéd? -mosolygott rám.
-Nagyon -sóhajtottam.
-Akkor maradhatok. De aludjunk, mert én már rogadtul álmos vagyok -sóhajtott.
-Jó éjt -hajtottam vállára a fejemet.
-Jó éjt Annie -nyomott puszit a homlokomra.